Kezdőoldal

Estére bridzstársaságot vártam, és mint gondos mesterember előre megvizsgáltam a szerszámot: átszámoltam a kártyákat. Nagy bosszúságomra az egyik csomagból hiányzott a kőr ötös. Későre járt már az idő, az üzletek zárva voltak, meg kellett keresnem a hiányzó lapot. Hajtóvadászatom bővelkedett izgalmakban. A cipőtisztító-szerszámok között megtaláltam régen elbújt töltőtollamat, a téli alsóneműim között viszont egy csomag szerelmes levélre bukkantam, melyeket legjobb barátom írt kedves feleségemhez. Végül egyébként üres fali széfem mélyén leltem meg a keresett kártyát.

A 9. játéknapon a TEVE Csapatbajnokság a végállomáshoz érkezett. Az Oázis csoportban a P-T és a Bárczy-Szeged játszotta a döntőt, a harmadik helyért a Lowell a Lego ellen mérkőzött. A P-T ezidáig kitűnően szerepelt az online bajnokságokon, így nem meglepő, hogy ezúttal is az aranyéremért küzdöttek. A jó erőkből álló Bárczy-Szeged, valamint a dobogóért küzdő csapatok kitűnő játéka sem nagy meglepetés, de kétségtelen, hogy a verseny kezdetekor a bukmékereknél tétre-helyre jó oddszért lehetett volna fogadni rájuk. A Délibáb csoportban továbbra is érvényben maradt a dán ültetési rendszer, és az első két asztalon játszó négy csapat (Next, Old Boys, Blueberry, Primo) bármelyikéből kikerülhetett a győztes.

Mint már annyiszor, ismét szorult helyzetbe kerültem. Fűhöz-fához fordultam, legvégül Norma Norbert barátommal találkoztam.
– Egy tízes elég lesz? – kérdezte ő.
– Elég – feleltem, és ő diszkréten egy borítékot csúsztatott kezembe, melyet zsebre vágtam és csak otthon nyitottam ki. A káró tízes volt a borítékban. Ilyenek az én Norma barátom tréfái! Mondhatom, a csalódás kellemetlen volt és dühömben a papírkosárba akartam dobni a kártyát, de az megszólalt:
– Ne bánts, Róbert, kegyelmezz! Egyszer még én is segíthetek neked.
– Ugyan már hogy segíthetnél te nekem? Talán elfogadnak házbér fejében?
– Ezt éppen nem ígérhetem, de elmondhatom azt az esetet, amikor a felvevőjátékost nagy bajában segítettem meg.

Bő egy évvel ezelőtt, 2020. június tájékán, amikor a járvány hulláma kicsit alábbhagyott, a Hegyalja úti Budai Bridzs Klub az elsők között tárta ki kapuit a klubjátékosok előtt. Ezt az eseményt annak idején a Bridzsélet is megörökítette, azaz lapunk interjúval és részletes beszámolóval jelentkezett, főleg abból a célból, hogy a klub milyen óvintézkedéseket vezetett be a megbetegedések elkerülése végett. Talán nem sokan gondolták akkor, hogy a pandémia ilyen sokáig tart, és a bridzsezők életéből az élő játék jó néhány hónapig ismét hiányozni fog. Nagy örömmel jelentjük, hogy megint aktuális az „igazi”, hús-vér bridzs, mert a Budai Bridzs Klubban újra lehet játszani. Azon nyomban fel is kerestük a klubot, hogy első kézből tájékoztassuk az olvasókat a helyzetről.

Az Oázis szakaszban négy csapat maradt állva a végső győzelem reményében bízva a TEVE Csapatbajnokság 8. játéknapján: a Lowell, a P-T, a Lego és a Bárczy-Szeged. A csoport többi mérkőzésén az 5–32. helyekért folyt a küzdelem. A Délibáb csoportban ismét dán ültetési rendszer szerint játszották a rájátszás 4. fordulóját, és hasonló lesz az ültetés az utolsó fordulóban is.

– Hallottál-e, Mester, a bridzsológiáról?
– Eddig még nem. És te?
– Én bizony már hallottam róla.
– Mondd el hát, mi az.

Több meghatározó kérdésben kellett döntést hoznia az elnökségnek. Vége felé közeledik a járvány harmadik hulláma, talán az ősszel vissza lehet térni az élő bajnokságokhoz. Mi legyen a félbemaradt Magyar Kupával? Milyen feltételek mellett kezdődjön újra a bridzsélet a Böszörményi úton? És a Böszi mindjárt átvezet egy másik megoldandó problémához: a két évtizede használt versenytermünkből költöznünk kell a jelenlegi állás szerint az év végén, hol lesz az új bázis? Talyigás Péter, a szövetség alelnöke bontja ki a főbb pontokkal kapcsolatos tudnivalókat és vázolja fel a döntések hátterét.

A 7. játéknapon a TEVE Csapatbajnokság Oázis névre keresztelt kieséses szakaszában már csak 8 csapat maradt állva, de az előzőleg párharcot vesztő maradék 24 csapat sem volt tétlen, ők is tovább játszottak a végső sorrend kialakulása végett. A korábban 32-be nem jutó csapatok a Délibáb csoportba kerültek, ahol külön versenyben dől majd el, hogy melyikük lesz a győztes. Náluk az 5. és 6. napon svájci rendszer szerint történt az ültetés, de a 3. fordulótól már dán ültetési rendszert írt elő a forgatókönyv. A két lebonyolítás között az a különbség, hogy a svájcinál csak egyszer játszanak egymás ellen a csapatok, míg a dán rendszerben mindig a helyezési sorrend dönt, azaz előfordulhat, hogy akár három mérkőzést is játszhatnak egymás ellen ugyanazok az ellenfelek.

Az esti posta illatos borítékot hozott, belőle egy kis kártya hullott ki.

A TEVE Csapatbajnokság 6. játéknapján az Oázis, azaz az egyenes kieséses szakaszban már csak 16 csapat küzdött tovább. De az előző napon kiesett 16 csapat is folytatta a játékot, náluk a 17–32. helyért megy a harc úgy, hogy az a csapat lesz a 17., amelyik a hátralevő fordulókban veretlen marad. Ebből következik, hogy a mindegyik mérkőzését elvesztő csapat lesz végül a 32. A 4. játéknapon 32-be nem jutó csapatok számára a Délibáb szakasz második fordulójával folytatódott a játék, ahol ismét svájci rendszer szerint történt az ültetés.